A lábmosás

Mi az értelme?

Jézus a halála előtti estén megmosta a tanítványok lábát, nagy szeretettel és alázattal, és így szólt hozzájuk: „Példát adtam nektek. Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek."

Mekkora alázat, mekkora jóság, micsoda példa a szolgálatról! Jézus arra tanít, hogy mások szolgálatára legyünk, szeretettel és gyengéden. Hogy letérdeljünk a testvéreink előtt, különösen a szegények előtt.

Megmossuk egymás lábát imádságos csendben, tudva hogy ez a kegyelem órája. Szent Bernát azt mondta, hogy a lábmosás szentség, vagyis olyan pillanat, amikor Jézus jelen van a szeretetével.

A lábmosás persze jelkép, azt fejezi ki, hogy szeretnénk megbocsátani és bocsánatot nyerni, alázatosan szolgálni, kicsivé és szegénnyé válni. Ezért a lábmosás imává válik.

A lábmosás az egység tudatát is erősíti. Ha az Eucharisztiában nem is tudunk eggyé válni a más keresztény felekezetekhez tartozó testvéreinkkel, eggyé válhatunk velük a lábmosásban.

Hogyan szervezzük meg?

A székeket (egy vagy több) körbe állítjuk, középen egy Biblia, egy gyertya, egy mosdótál, egy kancsóban víz, egy törülköző (a falnál tartalék kancsó víz).

A gyertyát meggyújtjuk, mindenki leül, néhány lassú, halk éneket elénekelünk, hogy a lelkünkben kialakuljon a csend és béke. Aztán a segítő elmagyarázza, hogy mi fog most történni: „Megmossuk egymás lábát, ahogy Jézus meghagyta nekünk." Aztán felolvassa a Jn 13,1-17 verseket.

Aztán letérdel a jobboldali szomszédja elé, megmossa, majd megtörli annak mindkét lábát, nagyon lassan, sok szeretettel és tisztelettel. Ezek szent mozdulatok. Azután még ott marad térdepelve, a másik pedig a fejére teszi a kezét, és így imádkoznak mind a ketten, csendben, 1-2 percig. A segítő leül, az pedig, akinek megmosta a lábát odatérdel a saját jobboldali szomszédja elé, és megmossa annak a lábát, és így tovább, amíg a kör végére nem értek.

Valamilyen csendes háttérzene kísérheti a lábmosást, vagy mi magunk dúdolhatunk taizé-i (vagy más) énekeket.

Aki segítség nélkül nem tudja elvégezni ezeket a mozdulatokat annak segíteni kell, de az nagyon fontos, hogy megpróbálja, hogy igyekezzen ő is! Ha végkép lehetetlennek bizonyul az igyekezet, akkor a segítő gyöngéden lépjen közbe, fejezze ki, hogy senkire se kell haragudni, senkit se kell hibáztatni. Esetleg a kezüket meg tudják mosni egymásnak?

Megosztás

A lábmosás befejeztével ott maradunk ülve, és megosztjuk az élményeinket. Ezt könnyítsük meg néhány egyszerű kérdéssel:

®  Miért van az, hogy a lábmosás közel hozott egymáshoz?

®  Milyen mozdulatok, szavak, magatartások váltanak ki hasonló hatást a mindennapi életben?

®  Ha lebénulok, mert olyan valaki előtt állok, aki nagyon más mint én vagyok, vagy aki nagyon nem szimpatikus nekem, el tudom-e képzelni a szívemben, hogy most én letérdelek előtte és megmosom a lábát, aztán pedig ő is megmossa az enyémet?

v^vv

A végén elénekeljük azt, hogy "Ubi caritas", és aztán kézenfogjuk egymást és elmondjuk a Miatyánkot.

Jean Vanier