Verebek közösség története.

1996. februárjában indítottuk csoportunka. A pomázi plébániához tartozunk. Szakáll Antal atyát szeretnénk minél jobban bevonni a közösség életébe.

Tagjaink: 10 sérült, 5 szülő és 7 segítő fiatal. A sérültek 9-22 évesek, nagy részük Pomázon él. A segítők 1 kivételével főiskolások. Sajnos többségük budapesti, így sokszor nehézséget jelent az animátortalálkozók időpontjának egyeztetése.

Havonta kétszer találkozunk. Egyik alkalommal a pomázi hittanteremben tartunk összejövetelt, mely programjának vezérfonala a Ladikban megadott Útravaló. Másik alkalommal kirándulunk, színházba, múzeumba megyünk. Találkozásainkat havonta egyszer az animátor-összejövetelen készítjük elő.

Nyaranta 1-1 hetet töltünk együtt. 1996-ban Únyban, 1997 és '98 nyarán pedig Mohorán táboroztunk.

A közösség életét ismeri és segíti a Szt. Erzsébet Karitasz Családsegítő Szolgálat és a helyi Önkormányzat.

A Hit és Fény programokban (zarándoklat, Veni Sancte, régiótanács stb.) alakulásunk óta részt veszünk.

A sérültekkel együtt a Verebek nevet választottuk a közösségnek.

                        "Ugye két verebet adnak egy fillérért?

                        S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre."

                                                                       /Mt. 10,29/